christianmusichits.com
Nagy óceán tenger vize, Úgyis tudod, régen láttam Ha még egyszer megláthatom, Nem kell nekem soha többet – Ne menj arra, kis angyalom, Inkább esek, kis angyalom, Magas hegyről foly le a víz, Magas hegyről foly le a víz. Rózsám, többet bennem ne bízz; Rózsám, többet bennem ne bízz. Ha bízol is, mindhiába; Ha bízol is, mindhiába, Mert szívemtől el vagy zárva, Mert szívemtől el vagy zárva. Úgy el vagy szívemtől zárva, Mint szép gúnya ja ládába, Mint szép gúnya ja ládába. A szép gúnya szellő nélkül, Az én szívem a téd nélkül; Az én szívem a téd nélkül. Keserűséges bús napon, Búval terített asztalom; Búval terített asztalom, Éjjel-nappal mindig iszom, Éjjel-nappal mindig iszom. Soha ki se fogyaszthatom, Soha ki se fogyaszthatom. Árok, árok, keskeny árok, Árok, árok, keskeny árok; Nem reméltem, hogy így járok, Nem reméltem, hogy így járok. A búbánat rabja vagyok; A búbánat rabja vagyok. Nem láthatok, nem hallhatok, Nem láthatok, nem hallhatok. Kit a szerelem körülfog, Nem kell annak semmi dolog, Nem kell annak semmi dolog.
hangzék, S tengert láttam, ahogy kitekinték. Mint az őrült, ki letépte láncát, Vágtatott a Tisza a rónán át, Zúgva, bőgve törte át a gátot, El akarta nyelni a világot! Szőke kislány fürdik benne. Én is megfürödtem benne, Rám is ragadt a szerelme. Fáj is annak szíve vissza. Én is ittam már belőle, Fáj is az én szívem tőle. A következő hónapban Szegedre utazik. A paprikák városa Velencének álmodja magát. Ezt a szomorú álmot megy megnézni. Mert egy jó témáért sohase rest elmenni még messzebbre sem. Minden városban van egy "bratyinkója" (ő szokta így nevezni), egy bizalmas major domusa, mint a fejedelmeknek. Pozsonyban Samarjay volt, Szegeden a kis köpcös Keméndy Nándor; annak a társaságában járja be ladikon a vízborította várost és környékét a Jókai utcától kezdve egészen a makkos-erdőig. Megdöbbenti az ár által felszaggatott temető, honnan a koporsók beúsztak a városba. Bármily rendkívüli is volt a látvány, a nagy költőt nem hangolta valamely munka megírására, melyben e világrázó katasztrófát megörökítette volna – nem ösmerte jól Szegedet, és eredeti népét, nem volt alkalma megmelegedni iránta jobban húzott szíve a maga kálvinista Debrecenéhez s azt használta helyszínnek az alföldi ízű szüzséihez.