christianmusichits.com
A reformáció szelei már Luther tételeinek kitétele után 5 évvel megérkeztek Sopronba. 1522-ben Kristóf bencés szerzetes átállt a hitújítás oldalára, így először a bencés Kecsketemplom, majd az évtizedek múltán sorban az összes soproni templom (a Szt. György, a Szt. Mihály, a Szentlélek- és az a ma már meg nem lévő Szent Erzsébet és Szent Jakab templom is protestánssá lett). 1565-ben a Szent Mihály templom helyben lakó prédikátort kapott Gerengel Simon személyében. 1584-ben a bécsi udvar megtiltotta az evangélikusoknak vallásuk gyakorlását, prédikátorukat elűzték. Ebben az időszakban az evangélikussá lett sopron évszázados templomai voltaképpen kiürültek, istentiszteletekre Sopronnyékre és Németkeresztúrra jártak. 1606-ban engedélyt kaptak, hogy a soproni templomok közül egyet, a Szent Mihályt használhassanak. Az evangélikusok ezt a hajlékukat különösen is szerették, belsejét a maguk teológiájának megfelelően alakították, berendezését kicserélték, mellékoltárait kidobták (a lutheránus gyakorlat a templomok berendezéséből csak 1 oltárt hagy meg, azt is csak avval a feltétellel, ha az prédikál és annak témája evangéliumi).
A kérelmet már 1781-ben benyújtották, de választ csak egy évvel később kaptak. 1782. március 12-én kezdték el bontani a régi templomot. A munkálatok gyorsan haladtak, mivel ez év szeptemberében már a tetőkereszt feltételére került sor. A rendelet és a király által kiadott engedély szigorúan előírta, hogy továbbra is házudvarban kellett álljon, ajtaja nem nyílhatott utcára és tornya sem épülhetett. Ennek megfelelően szentelték fel 1784. január 1-én. Ekkor nyerte el a téglány, kontyolt tetejű, egyszerű épület mai alakját. A templom ma is meglehetősen átlagos épülete lenne a belvárosnak, ha egyedi kőtornya, amely annyira híressé tette, meg nem épült volna. A gondolat már az 1790-es évek végén felvetődött, de pénz hiányában nem valósult meg belőle semmi. Megfelelő anyagi háttér megteremtése után 1860-ban került ismét napirendre a soproni evangélikusok régi vágya. Terveket Ludwig Förster és Handler Nándor készített, az egyházvezetőség Förster munkáját ítélte jobbnak. 1862-ben helyezték el az alapkövét és 1867-ben szentelték fel.
A több mint öt évszázadon át tartó rendkívüli művészi és képzőművészeti átvitel a műnek páratlan történelmi értéket kölcsönzött. A fő oltár azáltal is figyelemre méltó, hogy Pál Mester egyetlen olyan vitathatatlan művészi alkotása, amelyről írásos emlék maradt. A legendás műhely alkotásaival kapcsolatos információk minimálisak, ugyanis Lőcsét (Levoča) 1550-ben elnyelte a tűz. Elpusztította a város archívumának dokumentumait is. A mestermű részét képezi az Utolsó Vacsora ábrázolása. A bibliai vallomáson kívül ez a rész nagy valószínűséggel Pál Mester önarcképét is rejti. Konkrétan az egyik apostolról van szó, akinek a fején olyan fafaragó sapka van, amelyet a középkorban használtak. Az egész fő oltár határozottan egy művészi csúcsalkotás. VALÓBAN HIHETETLEN Az egyik legenda Wildner szenátorról szól, aki a közelgő vihar ellenére kirándulni indult családjával a városba. A vihar villámokat hozott magával, amelyek az égbolton cikáztak, majd nagy dörrenéssel lecsaptak az egész környékre. Az egyik eltalálta a szenátor lányát, aki halott tekintettel, mozdulatlanul feküdt.
Az oldalfalakat középen hármas, két oldalt egyes klasszicista keretezésű ablakok törik át. A falsík kívül kváderezett vakolatú. A vízszintes irányt erősen hangsúlyozó magas, gazdagon tagolt lábazata, háromtagú fogsoros főpárkány reneszánsz ihletésű. A rizalitszerűen előreugró négyzetes torony alján nyílik a főbejárat. A félköríves ajtó előtt klasszicizáló portikusz van két dór oszloppal, fölöttük háromtagú főpárkány timpanonnal. Ez az aediculás motívum más formában a torony tetején és az oltáron is megjelenik. A toronytest széleit lizénák hangsúlyozzák. Mind a négy oldalon egy-egy félköríves ablak, felettük óramező látható. A főpárkánnyal, timpanonnal záródó toronytest fölött a toronysisak nyolcszögletű gúla, csúcsán kereszttel. A belső tér három csehsüveg boltozattal van lefedve. A bejárattal szemben áll az aediculás oltár, két korinthoszi oszlop fölött háromtagú főpárkánnyal timpanonnal, a timpanon tetején kereszttel. Mögötte félköríves nyílásban a keresztre feszített Jézust ábrázoló oltárkép.
Az oldalhomlokzatokat enyhén kváderezett lizénák 5-5 szakaszra osztják. Oldalsó bejárata előtt klasszicista, timpanonos, edikulás kapuzat áll. A nyugati végfal mögött 1854-ben Handler József tervei szerint klasszicista sekrestye épült. A nyaktaggal a templomhoz kapcsolt, kampanileszerű, kőkupolás, olaszos felfogású, neoromán torony alatt van a templom főbejárata. Az ajtó fölötti félkörös üvegen a feltámadt Krisztus látható. A torony alsó szakasza egészen a hajó főpárkányáig erősem kváderezett, feljebb ez csak a saroklizénákban folytatódik. A négyszögletű torony az alsó harangház fölött nyolcszögletű, keskenyebb szakasszal folytatódik. A torony alatti előcsarnokon keresztül juthatunk a belsőbe, az előtérben áll az I. világháborús emlékmű, posztamensén az ige: "Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki az ő életét adja az ő barátaiért". A mennyezeten láthatjuk azt a kör alakú nyílást, amin a harangokat szokás beemelni. Belépve csarnokszerű, három hajóra osztott, tágas tér tárul elénk, melyet 3 oldalról U alakban karzatok szegélyeznek.